{"version":"1.0","provider_name":"Kapuz\u00e1r\u00e1si Pin@k","provider_url":"https:\/\/anyamcsipaja.cafeblog.hu","author_name":"CinkaPanna","author_url":"https:\/\/anyamcsipaja.cafeblog.hu\/author\/cinkapanna\/","title":"kezdem a k\u00f6zep\u00e9n","html":"Mekkora hasa van \u00e9s milyen g\u00f6mb\u00f6ly\u0171, biztos fia lesz, gondoltam hirtelen, b\u00e1r nem vagyok benne eg\u00e9szen biztos, hogy ha cs\u00facsos, akkor lesz-e fi\u00fa, vagy ha nagyon g\u00f6mb\u00f6ly\u0171? Pr\u00f3b\u00e1ltam elk\u00e9pzelni, milyen lehet cipelni azt a nagy iz\u00e9t, ahogy ott imbolygott a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban az a n\u0151, mikor elhaladtam mellette. Mindketten imbolyogtunk. \u0150, hogy ne essen orra az egyens\u00falyoz\u00e1s sor\u00e1n, \u00e9n meg az egyre fokoz\u00f3d\u00f3 rohamt\u00f3l. K\u00e9t sarokra j\u00e1rtam a lak\u00e1st\u00f3l, rem\u00e9nykedtem benne, hogy kib\u00edrj\u00e1k a l\u00e1baim ezt a r\u00f6vid s\u00e9t\u00e1t m\u00e9g haz\u00e1ig \u00e9s nem rogynak \u00f6ssze alattam, ahogy azt \u00e9reztem minden egyes l\u00e9p\u00e9s el\u0151tt. F\u00e9lve tipegtem a kapuig. A sz\u00edvem hevesen vert, de nem \u00fagy, amikor az \u00f6r\u00f6mt\u0151l szokott, ha Br\u00fan\u00f3val tal\u00e1lkozom. Teljesen m\u00e1s \u00fctem ez. Mellkasomon malomk\u0151, l\u00e9gz\u00e9sem neh\u00e9z \u00e9s kapkod\u00f3. Ver a v\u00edz. Azt mondj\u00e1k, ez tipikus. Nem szeretek tipikus lenni. A t\u00fcneteim se legyenek tipikusak. Egy\u00e1ltal\u00e1n ne legyenek t\u00fcneteim ink\u00e1bb, ha k\u00e9rhetem. B\u00e1r ink\u00e1bb nem is k\u00e9rek semmit, mert ak\u00e1rmit k\u00e9rek, \u00fagysem adj\u00e1k meg. Sem a fizet\u00e9semel\u00e9st bent, sem amikor boldogs\u00e1g\u00e9rt im\u00e1dkozom az \u00c9g fel\u00e9. Sehogy se j\u00f3 ez \u00edgy. Sokan azt mondj\u00e1k, nem j\u00f3l k\u00e9rek. Pr\u00f3b\u00e1ltam m\u00e1r mindenhogy pedig. Foh\u00e1szkodni, gyerty\u00e1t \u00e9getni Telihold el\u0151tt \u00e9s alatt, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 sz\u00edn\u0171eket, z\u00f6ldet a p\u00e9nz\u00e9rt, pirosat a szerelem\u00e9rt, feh\u00e9ret a b\u00e9kess\u00e9g\u00e9rt, belerajzolni a homokba a tengerparton, hogy fentr\u0151l is j\u00f3l l\u00e1ss\u00e1k. Mostan\u00e1ban \u00f6r\u00fcl\u00f6k annak is, ha le tudok stoppolni a Balatonig, de sajnos a f\u0171be nem lehet rajzolni. N\u00e9zem a kocsik rendsz\u00e1mait, ha szembej\u00f6n egy 777 vagy egy 999, akkor arra gondolok, ez minden bizonnyal egy jel kell, hogy legyen, \u00e9s k\u00edv\u00e1nok megint. N\u00e9ha azt \u00e9rzem, becsavarodok ett\u0151l az eg\u00e9szt\u0151l. Nem tudom, mi az oka, vagy mi\u00e9rt kezd\u0151d\u00f6tt, csak azt, hogy m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ve. Mint Br\u00fan\u00f3. Nagyj\u00e1b\u00f3l, egy-k\u00e9t h\u00f3nap elt\u00e9r\u00e9ssel. Azt mondj\u00e1k, nem k\u00e9ne agyalnom annyit. \u00c9s hogy engedjem el a dolgokat. Annyira r\u00e9miszt\u0151 tud lenni, hogy sokszor els\u00edrom magam, azt\u00e1n hirtelen r\u00f6h\u00f6gn\u00f6m kell saj\u00e1t magamon, milyen nevetts\u00e9ges is vagyok, hogy sajn\u00e1ltatom magam, mikor val\u00f3j\u00e1ban nincs is r\u00e1 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb okom. Br\u00fan\u00f3 miatt pl\u00e1ne nincs, ink\u00e1bb bele k\u00e9ne szarni az eg\u00e9szbe, j\u00f3 vastagon \u00e9s \u00edvesen. Ebben a korban m\u00e1r nem romantikus belebetegedni a szerelembe. Any\u00e1m szerint \u00f6r\u00fcljek, hogy luk van a seggemen, \u00e9s k\u00e9pzeljem el, vannak olyan emberek, m\u00e9g n\u00e1lam j\u00f3val fiatalabbak is, akiknek sokkal nagyobb probl\u00e9m\u00e1juk van, m\u00e9gsem nyavalyognak annyit. Ez k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl annyira hat\u00e1sos n\u00e1lam, mint gyerekkorunk kedvenc p\u00e9ldabesz\u00e9de volt eb\u00e9d alatt az \u00e9hez\u0151 n\u00e9ger gyerekekr\u0151l. M\u00e1r akkor sem tudtam felfogni, mi\u00e9rt lesz neki jobb \u00e9hesen ott, ha \u00e9n minden falatot magamba er\u0151ltetek itt. Mi\u00e9rt kell \u00e1lland\u00f3an b\u0171ntudatot \u00e9breszteni az emberben? Eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcnk arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy sz\u00e9gyellj\u00fck magunkat. Magyarul m\u00e1r gyerekkorban arra neveltek minket, hogy ha m\u00e1soknak rosszabb mint nek\u00fcnk, akkor nek\u00fcnk att\u00f3l jobban k\u00e9ne magunkat \u00e9rezni. Nemhogy ink\u00e1bb v\u00e1llaltam volna sorsk\u00f6z\u00f6ss\u00e9get szeg\u00e9ny, \u00e9hez\u0151, fekete kisgyerekekkel, amihez megjegyzem nem kell eg\u00e9szen Afrik\u00e1ig szaladni, de az \u00fagy hat\u00e1sosabb volt, gondolom \u00e9n. H\u00e1t \u00edgy vagyok azzal is, ha nyafogok, \u00e9s r\u00e1m sz\u00f3lnak, hogy vannak enn\u00e9l sokkal szomor\u00fabb \u00e9letek is, sz\u00f3val becs\u00fcljem meg amim van, azt mondom, hogy de vannak boldogabbak is \u00e1m! Na, azokkal mi van? Azok is csak az\u00e9rt boldogabbak, mert r\u00e1m n\u00e9znek, legyintenek, \u00e9s ink\u00e1bb nem riny\u00e1lnak, nehogy b\u0171ntudatuk legyen a v\u00e9g\u00e9n?\r\n\r\nBiztos vagyok benne, hogy nem.","type":"rich"}