Kapuzárási Pin@k

Megszokott szombat délelőtt. Kávéhoz forralom a vizet, elnyúlok a kanapén. A konyha ablakai nyitva, a folyosóról harsány beszélgetésfoszlány zümmög befelé. Annyira zavaró, hogy muszáj kisettenkednem, csak úgy, pucéran és hallgatóznom. Elég az előszobáig jutnom, tisztán hallok mindent. „Zacskóba”, “rendőrök”, „meghalt…”. Gyorsan felkapok valamit és kezemben a bögrével kinyitom az ajtót. Csak résnyire, félek kilépni. Editke,… Tovább »

Kilátástalan volt munkát szerezni. Minden nap telefonok tucatját küldtük az éterbe, betanult szöveggel válaszoltunk a Village Voice és a New York Times hirdetéseire, ahol nanny-t kerestek referenciával, kitűnő angollal, leinformálható background-dal (háttérrel), érvényes vezetői engedéllyel. Minden hívást beeper (személyhívó) fogadott. Ilyenkor a következő szöveget mondtam fel. „Hi, This is XY, I saw your add in… Tovább »

Fájnak a neonreklámok. Olvadt csíkká folynak össze a kocsik lámpái előttem, ahogy a taxi hátsó ülésén figyelem a haza utat. Szerda este van. Suhannak a lakótelepek nappalijai, a piros lámpánál kékesen villódznak bennük a tévéképernyők. Nyakamba szakadt a magány, ahogy kiléptem az ajtaján. Menekültem, mert nem vagyok kötelező. Könnyeimtől elmosódott homályvilágom közepében igyekszem visszailleszkedni a… Tovább »

-Azért lesz Lilla, mert úgy hívtatok mikor kicsi voltam. Különben sem jut jobb az eszembe. – magyarázta az Anyja a leendő Nagyinak lánya születése előtt nem sokkal. Nada Nagyi, aki származását tekintve szerb, amúgy a szíve mélyén azóta is, (ő maga azt mondja, hogy macedón, így, cével) értetlenül állt a döntés előtt. – Ti tudjátok,… Tovább »

19 csipesz van a konyhában. Még az ‘50-es években építették a házat. Minden konyha így néz ki, az elsőtől a nyolcadikig. Az  A lépcsőháztól a Béig. Tulajdonkeppen jó az elosztás. A konyha legalábbis jó nagy. És el lehet függönnyel választani az étkezőt, amit a mi esetünkben 19 csipesz fogna, ha lenne függöny. De nincs. Az… Tovább »

Félelem és aggódás. Globálisan és perszonálisan. Konstans. Például félek az öregedéstől. Attól rettenetesen. Nem bírom elviselni, hogy létezik elmúlás. Az soha nem szomorított el, hogy elhervad egy virág. De ha az a virág történetesen én magam vagyok, az nagyon. Már látom az első szirmokat inogni, alig kapaszkodnak a szárba, mintha a színük is halványabb lenne…. Tovább »

A gimnázium négy éve alatt hullámzó periódusokban kötöttük össze mindennapjainkat és hagytuk el egymást újra. Illetve ő. Én csak engedtem a hangulat ingadozásának. Megkockáztatom, hogy volt idő, mikor egy picit szerelmes is volt belém. Mögöttem ült két paddal, emiatt sokszor hátrafordultam, mintha a közvetlen szomszédomnak mondanék valamit, csak hogy tekintetünk találkozzon. Találkozott. Ilyenkor a másodperc… Tovább »

Legutóbb hajnalban jött át. Munkából érkezett, meggyötörten, büdösen, bár engem ez a szag kellőképp vonzott, sőt. Imádtam a ruhájából áradó kosz, égéstermék, izzadtság, por, az órákon át szélfútta ruha és a beszívott cigaretta szagát. Hálás is voltam, hogy nem frissen mosottan, parfümözve és borotválkozva jelent meg. Csókját átjárta a vágy édes és kesernyés íze, felhevülten… Tovább »

Nagyon féltem az első órától, mindig is beilleszkedési zavarokkal küszködtem. Új osztály, új iskola. Anyám szerint büszkének kellene lennem, hogy egyáltalán felvettek ebbe a gimnáziumba, ha csak a szar áltis eredményeimet vesszük alapul és mást nem is. (köszi) A második emeletre tereltek, ott lesz a termünk, mondták. Nem tudtam, hogy viselkedjek, képzeletemben már mindenki talált… Tovább »

Nem gondoltam bele, mire vállalkozom, csak a kalandvágy hajtott. Ad hoc alapon vágtam az útba. Anyámék konyhájában ültem, tavasz volt, szerencsére üres a lakás, előttem az akkoriban legnépszerűbb hirdetési portál, az Expressz újság kihajtott lapjai. Még nem poros érettségivel lázas munka, vagyis inkább jövőkép után keresgéltem. Halvány gőzöm sem volt arról, mit szeretnék, mint ahogy… Tovább »