-Azért lesz Lilla, mert úgy hívtatok mikor kicsi voltam. Különben sem jut jobb az eszembe. – magyarázta az Anyja a leendő Nagyinak lánya születése előtt nem sokkal. Nada Nagyi, aki származását tekintve szerb, amúgy a szíve mélyén azóta is, (ő maga azt mondja, hogy macedón, így, cével) értetlenül állt a döntés előtt. – Ti tudjátok, nem az én gyerekem, nem szólhatok bele. Mindig ezt mondta, ha valamibe igazán bele szeretett volna szólni. Mivel válasz nem érkezett, nem bírta megállni, hogy ne folytassa: – Nekem a Panna jobban tetszik. És ha fiú lesz? – Akkor Péter. Az Anyja akkor még csak 20 éves volt, de már megtanulta, Nada Nagyit meggyőzni szinte lehetetlen, így inkább hallgatott. Korainak érezte még az időt a szüléshez, de ha már így alakult, nem volt mit tenni. Megpróbálták a lehetetlent is, Nada Nagyi közkedvelt vendéglátóipari alkalmazott volt Pécs város legfelkapottabb éttermében és bárjában, ennek hozományaként kiterjedt kapcsolati tőkével rendelkezett párttitkároktól színészeken, filmrendezőkön át, megvesztegethető üzletemberekig, orvosokig. De a ’75-ös év demográfiai robbanását még ő sem tudta megakadályozni. Így hát maradt a lánya terhes, ő meg ideges, mi lesz, ha a léhűtő férj, a Sallay elhagyja, akivel mellesleg ő ismertette össze. Amúgy is milyen hülye név ez a Sallay Lilla. Ennyi ellll egymás mellett. Bezzeg a Panna. Sallay Panna. Vagy Péter. Na de nem az ő dolga. Ha a süket lánya nem pont akkor lesz fogfájós, mikor francia est van a Nádor Szállóban, ahol dolgozott, akkor nem esik meg rajta a szíve, és nem hívja be magával, hogy ugyan már hallgassa meg ezt a tehetséges és nem utolsósorban valódi sármőr fiatalembert, hátha addig sem a fogával vacakol otthon.
Az énekes valóban nagyon vonzó volt, szó se róla. A műsor szünetében , mikor a zongorista is szivarra gyújtott és berendelte a ki tudja hányadik konyakját, ez a nagyon sármos énekes italt küldött a lánynak. Nada Nagyi a pult mögül bíztatta, tapsikolt a kávégép mellett, büszkén tekintett körbe, mikor látta, hogy kolléganői sárgulnak az irigységtől. Az Anyja nem volt ennyire elragadtatva, de azért jól esett neki. Onnantól kezdve Sallayt nem lehetett elmozdítani mellőle. Anyja ellenállása hamar megtört, pár nap múlva az a fog már nem is fájt annyira, az énekes pedig, amint ideje engedte, rendre tiszteletét tette Landler Jenő utcai otthonukban. Ahogy a tavasz nyárba fordult, Anyja elkísérte fellépéseire Balaton-parti szállodákba. Siófok, Füred, Tomboló nyár, gondtalan fiatalság, szerelem, táncos éjszakák. Sallay fekete-sárga bogárhátúján rótták az utat Pécs-Balaton-Budapest háromszögben. Az egyik ilyen úton, valamikor augusztus felé határozták el, hogy összeházasodnak. Anyjának ekkor már vagy 10 napja késett . Megemlítette Sallaynak, lehetséges, hogy „baj van”. -Természetesen anyám lehet, hogy tud segíteni, sok mindenkit ismer… -próbálta a körülményeket enyhíteni. Sallay jól fogadta a hírt, így az ő tanácsára úgy döntöttek, ha a kedves Nagyi el tudja sikálni a dolgot, úgy is jó, de ha nem, elveszi feleségül.
Az esküvő napján az anyja 20 az Apja 27 éves volt. Nada Nagyi akkor már inkább a veszélyt látta Sallayban, mintsem a hódító Titánt. Átkozta a percet, mikor eszébe ötlött a lányát bevinni azon a bizonyos francia esten. Apja csokornyakkendőben, fekete zakóban lépett ki a templom ajtaján. Az akkoriban divatos barkó és az azzal egybenőtt körszakáll valóban nagyon jól állt neki. Az Anyja mellette nagyon törékenynek látszott, mosolya halovány, ébenfekete, hosszú, egyenes haja még sápadtabbá tették arcát. Nada Nagyi a templom lépcsőjének alján várta őket. Halovány emléke sem volt az örömanya ilyenkor kötelező boldogságának arcán. Komoran, szinte mérgesen álldogált, még csak nem is gratulált a fiatal párnak. Az ünnepi vacsorát kézenfekvő és anyagi okokból a Nádor Szállóba szervezték. Ő ment előre.
Egész este azon fáradozott, hogy lánya állapota titokban maradjon. Nem szerette volna, ha kolléganői gúnyos megjegyzést tesznek rá, miszerint a Milenovics lányát felcsinálták. Milenovics Nada, mert szerb. Illetve macedón. Cével. Az esküvő után két nappal Sallay hosszú hónapokra külföldre távozott, neki lehetett, a magyar kultúrát népszerűsítette szerte a világban, de inkább csak Nyugat Európában, azt is francia sanzonokkal. Hosszas utánajárás eredményeképpen, amit megint csak Nada Nagyi messzire nyúló keze intézett el, a már kisebb pocakkal rendelkező Anyja az Apja után mehetett. Mire odaért, addigra Sallaynak számtalan liazonja akadt, szerencsére minden héten más városban lépett fel, így viszonylag sokáig nem derült fény a kicsapongásokra. A szülés időpontja egyre közeledett, a turné is a végére járt, kocsival vágtak neki a hosszú hazaútnak. Az autópálya alattomos zúgását és a köztük lévő csendet Sallay baritonja szakította meg:
– Meg kell állnunk egy helyen. – így ő.
-Hol? – kérdezte az Anyja fáradtan.
– Bad Mainbergben.
-Mi van ott?
-Semmi. Csak valaki. Nézd…. Szerelmes lettem egy nőbe. Szeretném, ha otthon találnám. Ugye nem baj, ha beszélek vele? – fordult most először az Anyja felé kérdőn.
– Nem. Persze.
Sallay bal kezét trapéz nadrágja zsebébe dugva, jobbal a csengőre támaszkodva idegesen topogott a lábtörlőn. Időnként hátratekintett a válla felett, ott áll-e még a sárga-fekete autó. Az ajtót nem nyitotta ki senki. Fél óra múlva feladta. Némán visszaült a kocsiba, egyesbe rakta és gázt adott. Nem nézett a mellette ülő nőre, aki közben lassan a hasára tette a kezét és halkan sóhajtott. Lilla ekkor mozdult meg először odabent. Hegyeshalomig nem szóltak egymáshoz.
-Kisláááány! Mi lesz a neve? – kérdezte Tóbiás, a szülész, miután 12 órás vajúdás eredményeképpen végre elvághatta a köldökzsinórt 1976. március 4-én. Lilla- felelte az Anyja kimerülten, és kissé csalódottan is, miért nem lehet Péter, megspórolhatta volna magának Nada Nagyi megjegyzéseit. A keresztelőt a pécsi Székesegyházban tartották, kellett egy harmadik név is az Anyakönyvi kivonatba, így Sallay Lilla Noémi hangos bömbölését csak Nada Nagyi még hangosabb közbeszólása múlta felül: -Miért nem lehet Noémi Lilla? Mégsincs annyi ELLL. Nagyi akkor még csak 45 éves volt, mindig változó, a kor divatjától függően más-más színű és fazonú haja most szőke kontyba rakva hívta fel a férfiak figyelmét. Nagyvilági nő volt a maga nemében, még nagyobb őszinteséggel és annál sokkal nagyobb szeretettel. Zsörtölődő természete csak álca volt. Túl volt két házasságon, de csak egy gyereken, a lányán kívül másnak életet nem adott. Inkább elvetette. Mert a keze messzire nyúlt. Most szinte sajátjaként ölelte magához Lillát. Nézte a nagy szemeket, a fekete, sűrű hajat. Tiszta Cséda!- álmélkodott, mert szerinte Lilla arcvonásai már akkor is partizánként elhunyt apjára emlékeztették őt. Onnantól a névválasztás ellen folyamatosan lázadó Nada Nagyi következetesen Lilla Pannának hívott engem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: