Kapuzárási Pin@k

Megszokott szombat délelőtt. Kávéhoz forralom a vizet, elnyúlok a kanapén. A konyha ablakai nyitva, a folyosóról harsány beszélgetésfoszlány zümmög befelé. Annyira zavaró, hogy muszáj kisettenkednem, csak úgy, pucéran és hallgatóznom. Elég az előszobáig jutnom, tisztán hallok mindent. „Zacskóba”, “rendőrök”, „meghalt…”. Gyorsan felkapok valamit és kezemben a bögrével kinyitom az ajtót. Csak résnyire, félek kilépni. Editke,… Tovább »

Kilátástalan volt munkát szerezni. Minden nap telefonok tucatját küldtük az éterbe, betanult szöveggel válaszoltunk a Village Voice és a New York Times hirdetéseire, ahol nanny-t kerestek referenciával, kitűnő angollal, leinformálható background-dal (háttérrel), érvényes vezetői engedéllyel. Minden hívást beeper (személyhívó) fogadott. Ilyenkor a következő szöveget mondtam fel. „Hi, This is XY, I saw your add in… Tovább »

Fájnak a neonreklámok. Olvadt csíkká folynak össze a kocsik lámpái előttem, ahogy a taxi hátsó ülésén figyelem a haza utat. Szerda este van. Suhannak a lakótelepek nappalijai, a piros lámpánál kékesen villódznak bennük a tévéképernyők. Nyakamba szakadt a magány, ahogy kiléptem az ajtaján. Menekültem, mert nem vagyok kötelező. Könnyeimtől elmosódott homályvilágom közepében igyekszem visszailleszkedni a… Tovább »